7. fejezet – Ismét megérzem a vérszagot, ami most Joe parfümjének illatával keveredik 

Békésen alszom Joe karjaiban, egészen addig, amíg fel nem ébredek arra, hogy a nevemen szólongat.
- Kelly… Kelly, ahh… - nyögdécseli halkan, zihálva, s hirtelen nyakon csókol, amibe beleborzongok.
- Mi van? – kérdezem elpirulva, de a fiú most békésen alszik.
Álmában beszélt…
Már épp visszaaludnék, mikor valami zseblámpa szerű dolog áll a combomba.
- Mi a…? – fordulok meg, hogy megnézzem, de mikor rájövök, hogy mi az, még jobban elvörösödöm.
Te jó ég!
Inkább megpróbálok nem foglalkozni vele, és visszaaludni, ami pillanatokon belül sikerül is a mérhetetlen fáradtságtól.


Reggel korán kelek, mert furcsán erős vérszagot érzek.
- Ugye nem…? – kérdezem magamtól, reménykedve abban, hogy nincs havibajom. Nincs is. És nem is vérzek sehol.
Joe-t is próbálom tüzetesebben megvizsgálni, de rajta sincs semmilyen seb, vagy ilyesmi.
Ekkor nyílik az ajtó, mire szorosan Joe-hoz bújok, hogy ne vegyen észre az, aki bejött. Várok pár pillanatot, majd óvatosan kikukucskálok, hogy ki az.
Linda, aki már épp bezárná az ajtót, most elkerekedett szemekkel bámul rám.  Nem is csodálom, kicsit furcsa lehet, a teljesen összekócolódott hajam; az, hogy egy szál alsóneműben fekszem Joe mellett, és hogy az ő keze a mellemet súrolja.
- Öhm… bocsi, hogy zavarok… - motyogja, és gyorsan kimegy.
Sóhajtva visszahanyatlom a párnámra, majd Joe-ra nézek, aki még mindig alszik.
Óvatosan simogatni kezdem az arcát, hogy felébresszem, hiszen lassan indulnunk kell kempingezni.
- Hmm….? – nyitja ki barna szemeit, s tekintetével azonnal megtalál.
- Jó reggelt – mosolygok rá.
- Jobb nem is lehetne… - mondja, majd ásít egyet – Mennyi az idő?
- Fél 11 – nézek az éjjeli szekrényen elhelyezkedő órára – Linda itt volt…
- Hát.. jó neki – fekszik vissza, a vállamra.
- Látott minket… - folytatom.
- Mhmmm… - hunyja le a szemeit, s féloldalasan elmosolyodik.
- Nem érted, ugye?
- Mit?
- Azt hiszi, hogy… na. Hogy együtt voltunk az este… - mondom elpirulva – Meg hogy járunk.
- Figyelj – nyitja ki a szemét hirtelen – Senki nem veheti biztosra, hogy járunk, amíg nem csinálunk valami félre érhetőt.
- Pont ez az, Joe! Együtt aludtunk! – tájékoztatom fojtott hangon.
- Komolyan…? Te… itt aludtál? – csodálkozik.
- Igen… - mondom bizonytalanul, mire ő nevetni kezd.
- Csak hülyülök. Tudom, hogy itt aludtál – kacsint rám.
- Ó, szóval így állunk? – húzom össze a szemem, és csikizni kezdem a nyakát, mivel tudom, hogy ott a legérzékenyebb.
Röhögni kezd, és ő is támadásba lendül. Elkapja a derekamat, és ott csiklandoz, ahol csak tud. Össze-vissza rugdosom a takarót, és nevetek, miközben vergődöm. A fejem valahogy Joe nyakához kerül, és ismét megérzem a vérszagot. Megdermedek. Miért érzem ilyen erősen?
- Jó, elég… - kérem, de nem hagyja abba – JOE!
- Biztos? – vigyorog.
- 1000% - bólintok – Szerintem menjünk le…
- Hát rendben… - áll fel, és ekkor eszembe jut az, amikor hajnalban felkeltem arra, hogy szólongat.
- Figyelj… mit álmodtál? – kérdezem kíváncsian, mire megáll a mozdulatban és elvörösödik.
- Miért? – kérdez vissza.
- Öh… mert este a nevemet nyögdösted… - válaszolok elpirulva, mire a feje kezd egy paradicsomra hasonlítani.
- Hát öhm… semmi érdekeset… - ennyivel le is tudja. Hmm…
Végre levánszorgunk a konyhába, ahol a többiek vannak, és még elcsípjük Linda utolsó mondatának egy részletét.
- Együtt aludtak, vagy… - ekkor ránk néz, és teljesen zavarba jön.
- Miről beszélgettek, skacok? – kérdezi Joe, miután ásított egyet.
- Semmiről – vágja rá Linda, majd felpattan az asztaltól – Hmm, ez finom volt – mondja Danielle-nek, és felsiet a lépcsőn.
- Mi volt ez? – fonom össze a két karom.
- Semmi – győzköd Nick.
- Hogyne. Hallottam – mondom szigorúan.
- Ahj, csak annyi, hogy együtt aludtatok – néz a plafonra Kevin.
- Khm… - Dani kérdőn néz kettősünkre.
- Nem történt semmi – nyugtatom meg.
- Linda szerint nem így volt.. – mndja Nick halkan.
- Oké, de ő mégis honnan tudná? – kérdezek vissza, mire rám nyújtja a nyelvét. Idegesen feltrappolok az említett lány szobájához, és bekopogok.
- Jöhetsz.
- Szia – köszönök, majd leülök egy halom zokni mellé.
- Hello – mondja ő, egy kínos mosoly kíséretében  – Mi járatban?
- Tudod, a többiek mondtak egyet s mást az előbb. Mi a mentséged erre? – kérdezem felhúzott szemöldökkel. Linda kicsit elpirul.
- Nos… én csak vicceltem. Ne haragudj! – védekezik, mire belőlem (nem értem, miért) kitör a nevetés. Értetlenül mered rám.
- Csak vicceltem, nem akarlak megölni, vagy ilyesmi – mondom, vigyorral az arcomon.
- Kösz…  De most mesélj! Hogy kerültél te Joe szobájába, mikor én nem is ott hagytalak? – ül le mellém, s csillogó szemekkel mered rám.
Jaj…
- Hát… küldött nekem egy sms-t, ezért átmentem. Csak aludtunk. De egyszer felébredtem az éjszaka közepén arra, hogy Joe szólongat. – vörösödök el, és úgy döntök, azzal a hasonlattal magyarázom el neki a dolgot, ami először az eszembe ugrik -  Egy… egy zseblámpaszerű valami szúródott az oldalamnak…
Ekkor Lindz úgy kezd el nevetni, hogy azt hiszem, soha nem hagyja abba. Még egy kicsit beszélgetünk, ő is mesél egyet s mást Nickről, majd én is elmegyek pakolni. Már majdnem végzek, mikor hirtelen elvágja valami a kezem, s vérezni kezd.
- A fenébe is… - sziszegem, s a számba veszem az ujjam.
Erre azonban éles fájdalom hasít a szemfogaimba, s a földre rogyok, hatalmas robajjal.
- Kelly…? – hallom Joe hangját, de nem tudok megszólalni, csak vergődök a földön, s bármit megadnék, hogy ez a fájdalom elmúljon.
Joe eközben keresni kezd, s mikor meglát, kicsit megijed.
- Te jó ég… Kelly, jól vagy?! – segít fel.
- Nem…
- Mi van? – ültet le az ágyra.
- A fogam… aztarohadt… - nyögdécselem, de ekkor egy csapásra elmúlik a fájdalmam.
Ismét megérzem a vérszagot, ami most Joe parfümjének illatával keveredik.
Elkábulva veszek egy mély levegőt, s közelebb hajolok Joe-hoz, amitől ő kicsit zavarba jön.
- Kelly… minden oké? – kérdezi.
- Ahamm… - harapok bele alsó ajkamba, s közben elmosolyodom.
Ó, az az illat... Mit meg nem adnék, ha egy kicsit beleharaphatnék Joe nya… Hogy gondolhatok ilyet, te jó ég!
Hirtelen elkapom a fejem, s azt látom, hogy Joe becsukta a szemét.
- Segítesz levinni a bőröndöm? – kérdezem tőle, mire feleszmél.
- Persze. Kész vagy?
- Aha – bólintok, és behúzom a cipzárt.
Lecipekedtünk és végre elindultunk. Mivel Kevin és Dani külön kocsival mentek, én Nick, Joe és Lindz társaságát élvezhettem. Joe ült a volánnál, én pedig mellette, mivel a másik két utas hátul foglaltak helyet. Az út egy részén nézem, ahogyan Joe vezet, s kiélvezem, hogy csak én nézem őt.
- Miért nézel? – kérdezi elfojtva egy mosolyt, mikor már negyed órája csak bámulok rá.
- Ja… bocs, elbambultam – nézek ki az ablakon.
Mikor Joe a váltóhoz nyúl, kezét utána egy pillanatra a combomon pihenteti, amitől én vörösödök el teljesen.
10 perc múlva érkezünk meg Mystic Falls-ba, s én lassan szállok ki a kocsiból.
Innentől az erdőben kell gyalogolnunk. Remek.
 Joe-val szorosan egymás mellett menetelünk, s azt érzem, hogy mikor a kezünk összeér, ő belekapaszkodik a gyűrűsujjamba, s nem engedi el. Elrejtek egy mosolyt, és Kevin kiáltása zavar össze: megérkeztünk.
3 sátrat pillantok meg.
- Hűha.. – teszem le a táskát a kezemből.
Lepakolunk a sátrak elé, és egy kisebb körbe állunk.
- Ki hol alszik? Enyém Kelly – mondja Joe, majd magához ránt. Karjával szorosan maga felé húz, amit kicsit furcsállok, de szívem hevesebben ver. És megint érzem a vér illatát…
Nagyjából öt perc alatt sikerül megbeszélnünk, hogy alszunk: Dani és Kevin, Linda és Nick, valamint Joe és én.
- Üvegezés!! – kiált fel Joe hirtelen,amitől a szívroham kerülget – Van pia is.
- Már az első nap be akarsz rúgni? – kérdezi Kevin szigorúan, de arcán vigyor terül el.
A fiúk előszedik az alkoholos üvegeket, és a tűzrakó helyhez ülünk le, kör alakban. Joe pörget elsőnek, és öccsére mutat az üveg szája.
- Mersz vagy felelsz? – kérdezi Joe, direkt fordítva. Tőle nem is vártam mást, így csak felhorkanok.
- Felelek.
- Öcsi… a legkönnyebbel kezdesz… szeretted Miley-t? – érdeklődik Joe, mire öcse elkomorodik.
- Persze, hogy szerettem – vágja rá halkan, majd pörget. Danielle
- Merek – sóhajtja Dani.
- Puszild meg Joe-t –adja ki a parancsot Nick, és a lány meg is teszi.
Egyre több pohár alkoholt döntök magamba, és így a játék is kezd egyre izgalmasabbá válni, azonban egy ponton nálam elszakadt a cérna.
Kevin pörgetett, s az üveg Linda felé mutatott.
- Csókold meg Joe-t! – röhög Kevin, mire Lindz mászni kezd a fiú felé, s egy rövid puszit ad a szájára.
Én rossz szemmel nézem, már ezt is, azonban mikor Joe visszahúzza a lányt még egy körre, dühösen felpattanok, s a számomra kijelölt sátorba vonulok.
Miért húzom fel magam ennyire ezen?
Gondolkodásomat Joe zavarja meg.
- Mi bajod? – kérdezi.
- Hagyj békén!
- Mondd már! Ne rontsd el a játékot..
- Nem rontom el! De minek kellett visszahúzni őt? Megvolt a csók, ennyi – morgom halkan.
- Szóval féltékeny vagy – állapítja meg.
- Nem vagyok féltékeny! Csak nem vágom, mire volt ez jó! – akadok ki, mire megcsókol, s lenyom maga alá a matracra.
- Mit csinálsz? – lököm le magamról egyre ingerültebben.
- Hmm. Talán őrültséget – mászik vissza, s megint megcsókol.
Egyre hevesebben csókolózunk, mikor megint megérzem a vér illatát. Mivel már eleve be vagyok vadulva, Joe nyakát kezdem csókolgatni, majd megint valami furcsa dolgot érzek a szemfogaim környékén.
Óvatosan harapdálni kezdem a bőrét, amit ő eleinte eléggé élvez, de aztán már kicsit furcsállja a dolgot. A végén már teljesen beleharapok a nyakába, amire felüvölt, és lelök magáról.
- Mi a…? Mi van az arcoddal?! – kérdezi megrémülve.
- Semmi… Gyere vissza… - kérdem óvatosan mosolyogva.
- Nem… nem… Segítség! – rohan ki a sátorból, én pedig most kezdem felfogni, mit tettem.
Megharaptam Joe-t! De miért?
- Mi van? – kérdezi Nick és Lindz, amit én halkan tudok kivenni.
- Kelly… abnormális… nem tudom. Megváltozott. Megharapott! – mondja Joe, majd egy tompa puffanást hallok.
Nem maradhatok itt, el kell mennem innen…
Kirontok a sátorból, de a többiek szerencsére nem vesznek észre, hisz Joe-t vizsgálják.
Sírva futok egyre beljebb az erdőbe, s közben kezemet az ajkamhoz emelem. Véres.
Egyszer csak valaki megragadja a karom, ami nagyon megrémiszt. Nem lehet valaki közülünk. Ez valami idegen lesz…
- Szia Szépségem – mosolyog rám az idegen férfi – Na gyere velem, Cica.
Ezzel elkezd húzni maga után valamerre…